Én onnan indultam, hogy 24-évesen egy szürke kisegérnek éreztem magam, mikor kikerültem az ún. nagybetűs életbe a főiskolai végzettségemmel. Egy hónapja dolgoztam egy multinál, mikor először jelentkeztek a tünetek: mindennapos gyomorgörcs, ami reggel a felkeléstől este lefekvésig tartott, még hétvégén is, sírásrohamok az elkeseredettségtől, váratlan pánikrohamok, ekcéma jellegű bőrkiütések. Esténkét magamat utálva bújtam ágyba és reménytelennek találtam a másnapot is. Féltem döntéseket hozni, féltem a hibázástól, mindig mások mondták meg, mi lenne jó nekem, s hallgattam rájuk. Ekkor döntöttem el, hogy egy pszichiáterhez fordulok, aki kb. fél óra beszélgetés után egy nyugtatótablettát tartalmazó recepttel utamra bocsájtott. Ezt a receptet én úgy hajítottam ki a kukába, mint annak a rendje. Hogy én ugyanazt az utat járjam, mint más idegbetegek?! Nna, nem! Biztos kell lenni más útnak. És hamarosan meg is találtam a pszichodrámát.
Elvégeztem egy csoportot, majd jött a kineziológia oldások sora, majd családállítás, és még másfajta kineziológia kezelések, stb. Folyamatosan éreztem a változást. Úgy tűnt szépen alakul az életem. Gyermekeim lettek, családom lett, alakult a magánéletem is. Egyre több tanfolyamon, tréningen, előadáson vettem részt, hogy formáljam magam, gyógyítsam a lelkem. S mindeközben erősebb és erősebb jelenlétet kapott a spiritualitás az életemben. Ennek több formája is. Annyi tudást és tapasztalást összeszedtem az évek során.
NNa, de ezzel nem ért véget a történet. Túl szép is lenne, hogy innen, ennyiből minden sínen is lenne. Biztos valakinek megy, de nem nekem. Valahogy nekem több kellett a harmóniához és a boldogsághoz. Még 32 évesen is rettegte, hogy kiderülnek a tökéletlenségeim, azt akartam, hogy mindenki szeressen, csendes, alkalmazkodó voltam. És még mindig nem mertem más lenni, pedig belül éreztem, hogy én másban vagyok jó, máshoz értek, mást akarok csinálni, de nem mertem változtatni. A változástól kezdve még vagy 10 évig valami külső dologban kerestem a boldogságot, a karrierben, a gyermekeimben, a házasságomban, a szép házunk megszerzésében, a csinos alak elérésében, szebbnél szebb ruhákban stb.
Talán ismerős neked is mindez, hiszen úgy tűnik, a társadalom, a média erre nevel minket. A majdnem10 évi önismereti munka után, 35 évesen mikor harmadik gyermekemet vártam mély depresszióba estem, minden és mindenki rossz volt számomra. Feltettem magamnak a kérdést: Hogyan lehet ez, mikor a legszebb időszakomat kéne élnem?! Azt mondják, - ez az elvárás - hogy ez az az időszak, ami minden nő életében egy hatalmas boldogság, egy igazi csoda. Én meg depresszióval küzdöttem. NNa, tessék!
De ez kellett ahhoz, hogy rátaláljak az önismereti, önfejlesztő, spirituális utam új irányára. Új gondolatokkal ismerkedtem meg, faltam az önfejlesztés segítő könyveket, egyre több mesterrel ismerkedtem meg személyesen, könyvek és hanganyagok formájában. Tréningekre, tanfolyamokra, előadásokra, elvonulásokra jártam, figyeltem, jegyzeteltem, gyakoroltam. Óriási felismeréseket adott az új szemléletmód. De leginkább azt, hogy ez mind szép és jó, amiket hallok, olvasok, csakhogy van egy kis gondom ezzel is: minden tanító, akivel találkoztam, vagy férfi volt, vagy olyan nő, akinek nincs gyermeke, maximum 1, vagy már felnőtt gyermeke van. Szuper! Persze! Könnyű nekik! Gondoltam én. De próbálják már meg mindezeket a tanácsaikat 3 kiskorú gyermek, férj, háztartás, karrier mellett megvalósítani! Ezzel kerestem a kifogásokat, ezzel nyalogattam a sebeimet, hogy még mindig nem élem a határtalan boldog áloméletemet.
De ha nagy tanítók nem, akkor majd én megpróbálom. Mert azt olvastam, hogy az Univerzum mindenben támogat! Akkor engem miért ne támogatna? Az nem lehet, hogy valaki kimaradjon a szórásból. :) Így gondolkodtam, s kipróbáltam. Kell, hogy legyen olyan mód, ami nekem is működik. És elkezdtem szépen átültetni a saját napi rutinomba a megismert módszereket. Voltak bukdácsolások, amíg kialakult a jelenlegi módszerem. Nem mondom, hogy nincsenek kihívások, nehezebben megélt pillanatok, de ezek alapot adnak ahhoz, hogy tudjam, mire kell figyelnem és milyen eszközökhöz folyamodhatok biztosan, hogy átlendüljek és újra a boldogságot válasszam.
Mert a boldogság választás! Pontosan annyire leszel boldog, mint amennyire, eldöntötted, hogy az leszel. Tudom, tudom, először nekem is hihetetlennek tűnt, de megtapasztaltam, hogy így van, és igyekszem ezt átadni, ezt tanítani. Csak olyan dolgokat, amik nekem is beváltak. S mindenkit arra bíztatok, hogy ne higgye el nekem, hanem próbálja ki. Az a küldetésem, hogy megmutassam, minden csodálatos NŐ-nek, -neked is - hogyan tudja életét boldogságra hangolni! Hogyan tudja kihozni magából azt a csodát, amiért született!
Back
