Sokat kontempláltam azon, hogy mit írjak bemutatkozónak. Írhatnék rengeteg mindent magamról és hagyhatnám az egész oldalt üresen is. Mindkettőnek meglenne a validitása.
Úgy élem meg magam, hogy aki tegnap voltam az ma már nem vagyok, és aki ma vagyok, az holnap már nem leszek.
Egyelőre egy dolog felé köteleződtem el teljesen az életben - hogy folyamatosan bontogassam lefelé a személyiségem. Vedlem le a bőröm, mint egy kígyó, mindig eggyel közelebb kerülve a tiszta, nyers esszenciámhoz, a lényeghez, az Istenihez, az Egészhez aki vagyok, akinek születtem.
Számomra ez hozza a legtöbb izgalmat, meglepetést, izgatottságot az életben. Hogy megtapasztalhassam azt, hogy ki vagyok a rengeteg kondícionálás, berögződés, hiedelem, korlátok alatt/mögött.
Így időm egyik részében ezeket bontogatom (meg a szívem köré felhúzott páncélt), míg időm másik részében “szüretelek” - élem és élvezem a csodálatos, varázslatos dolgokat amik ezáltal a bontogatás által születnek meg. Élvezem az egyre növekvő szabadságot, megosztom az egyre táguló szívemet, tapasztalom az egyre mélyebb integritást, habzsolok az egyre virágzóbb bőségben, csodálom az egyre gyönyörűbb természetet, élem meg egyre jobban az érzékiséget és a tudatos, szakrális szexualitást és csatornázom az egyre önazonosabb kreatív folymatokat: ének, tánc, DJ, festés, dekorálás, szertartások vezetése és miegymás.
Minden nap egy újabb halál és egy újabb újjászületés - napról napra egyre fiatalabbnak és könnyebbnek érzem magam, amiért nagyon hálás vagyok.
Gyógyulásom elejétől kezdve teljesen egyértelmű volt az, hogy ezt másokkal is szeretném megosztani. Így kialakult az, hogy akárhányszor belefutok egy újabb eszközbe, technikába, tanításba, vallásba, rituáléba, szertartásba stb. ami engem segít, támogat, transzformál, inspirál, gyógyít, abba egyből elkezdek beletanulni, hogy már adhassam is tovább másoknak.
Így kezdtem el vízi lebegéseket facilitálni, majd érzelmi és szexuális blokkoládsokat oldó kezeléseket adni, majd piócákkal foglalkozni, szertartásokat vezetni, tudatos kapcsolódásokra ösztönző tereket tartani, haza hozni az ISTA-t Magyarországra, stb.
Jelenpillanatban úgy látom magam, hogy van egy nagy puttonyom, amiből mindig azt az eszközt húzom elő intuitívan, amire éppen szükség van 1-1 egyéni, csoportos vagy akár a saját személyes folyamatimhoz való tértartás közben - és ahogy megyek tovább, ez a puttony úgy bővül.
Amikor teret tartok sosem tudom előre, hogy mi fog történni és ez az ami folyamatosan fenntartja bennem a kíváncsiságot, izgatottságot mind az egyéni, mind a csoportos kezeléseim, workshopjaim, elvonulásaim alatt. Minden kezelésemre, eseményemre azzal a gyermeki izgatottsággal tudok megérkezni teet tartani, mintha ez lenne az első ilyen alkalom, mert ez is…
Ezzel a kíváncsisággal és izgatottsággal érkezem az Everness-en tartott Vágyak és határok, a tested mint iránytűd workshopomra is :)
Back
