Már kb. tíz éve beragadtam egy kedvezőtlen élethelyzetbe. Nem láttam a kivezető utat. Ekkor robbant be az életembe Anita.
"Az emberek azt mondanák rá, hogy totál véletlen."
Egyet pontosan tudok: az egész világegyetemünk és szerintem még a kvantumfizika is szabályszerűségeken alapul, ami kizárja a véletlent.
Mégis az első találkozásunk, amolyan pöttyös lányregényben zajló történetként éltem meg. Szerelem, kapcsolódás első látásra?
Miután összeköltöztünk, munkahelyet váltottam. Én ateista családban nőttem fel. Ezt a nézetet a később átélt halálközeli élmény változtatta meg. Anita mindig is spirituális szemléletű volt, mégis sok mindenben nem értettünk egyet. Így azután egyik beszélgetést követte a másik.
Az előző munkahelyemen, az egyik kolléganőmtől kaptam egy tollat és egy noteszt. Nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Az új munkahelyem “véletlenül” 100 km-re volt. Így a többórás úton volt időm gondolkodni.
A “véletlenül”kapott jegyzetfüzetbe írtam a beszélgetéseink lényegét és egyszer csak betelt. Eszemben sem volt könyvet írni. Csak összeállt. Megjelent, mint egy váratlan vendég. Szerkesztés, mondat-stilisztika majd lektorálás és kész. A könyvünk a “véletlenek sorozatának” az eredménye.
Back
